Lands of glass
A Selyem, a Tengerocean, a Vertelenul es a Novecento utan most a Harag-varak. Csupa "vaskos" mu - szazotven-ketszaz oldalon. Barmily furcsa, a Baricco-regenyeknek ez az egyik varazserejuk. Foldreszeket es evtizedeket fognak at, nagy emberi dramakat suritenek magukba - hihetetlenul tomoren. Az iro egyszer elmondta, hogyan keszulnek: evekig tori a fejet hosszu es bonyolult torteneteken, majd evekig tori a fejet azon, mikent irhatna meg oket nehany tucatnyi oldalon. A Harag-varak? Van egy varos, Quinnipak. Benne el a legszebb ajku asszony, a titkat melyen orzo Jun. A leghalasabb ferj, Rail ur. Olyan halas, hogy a feleseget megajandekozza Elisabeth-tel. Egy mozdonnyal. Itt el a legtalalekonyabb muzsikus, Pekisch ur, a humanofon feltalaloja. Apja zakojaban ott cseperedik Pehnt, mig egyszer csak hirtelen bele nem no a zakoba. Es idelatogat Hector Horeau, a kristalypalota megalmodoja. Europanak egy boldog szazadaban vagyunk, az illuziokeban, amikor az emberek megmamorosodnak talalmanyaiktol, meg nem tudjak, hogy ezek milyen veszelyt hordoznak. Vannak szelid tundermesek, ilyen volt a Selyem, a Harag-varak viszont rakoncatlan, buja tundermese.